Történelmi ismertető

Korabeli források szerint a Terra Siculorumként emlegetett székelyek lakta földre, jelenlegi lakhelyére a székelység valamikor a XII–XIII. században költözött át, elhagyva korábbi dél-erdélyi lakhelyét a Királyföldet.

Szádeczky Kardoss Lajos szerint 1211-ben szálhatták meg a német lovagok a Barcaság területét, ezután pedig a székelyek Háromszék déli részét, mert az ottani székely falvak a német lovagrendi telepesek mintájára épültek.

A székelyek által lakott 7 szék és 5 fiúszék különálló egységként szerepeltek 1562-ig. Lakói, a székelyek a katonai szolgálatért számos kiváltságot élveztek, például adómentességet (csak ökör adóval tartoztak), megválazthatták saját vezetőiket.

download
Háromszék vármegye térképe

1562-ben sérültek először jogaikban, amikor János Zsigmond birtokába vette a székelységet.  Az által, hogy a székely főemberek és lófők birtokolhatták a földjeiken lakókat, létrejött a jobbágyság.

Háromszék első tisztségviselői a székbíró és a kapitány volt, később jelent meg a királybiró tisztség. Egy 1583-as oklevél szerint Sepsi-Kézdi- és Orbai széknek közös főkirálybírrája volt. Őket a szék közös, illetve markális közgyűlése választotta. A gyűlést a megye könnyen megközelíthető helyen tartották mint például Alsócsernáton, Zabola, Uzon.

Kézdiszéken Bethlen Gábor 1615-ben erősítette meg Bereck különleges jogi helyzetét. Felmentette a település lakosait mindenfajta adó alól, cserébe azzal bizta meg őket, hogy bocsássanak lovakat és szekereket a fejedelmi futárok rendelkezésére. Ezzel fellendítve Moldva és Kézdivásárhely közötti útszakasz kereskedelmét.

1711 után megerősödött a Habsburg uralom Erdély és egyben Székelyföld felett.  A bécsi udvar szemében Székelyföld katonai szempontból volt jelentős, ugyanis ez volt a kelet felőli védőbástya az Oszmán Birodalommal szemben. Ebből kifolyólag kerülhetett sor a 18 században történő kötelező besorozás elleni mozgalomra, amely 1764 január 7-én a mádéfalvi vérengzésbe torkollot. Ez az esemény a Habsburgokkal szembeni ellenérzés bélyegét örökre a székelységre nyomta.

Háromszéken sokáig nem volt állandó közigazgatási székhely, végül hosszú vita után 1830-ban Sepsiszengyörgyre esett a választás.Ezzel indult el a vármegyeközpont kialakulása.

Háromszék rendkívüli szerepet játszott az 1848–1849-es szabadságharcban. Itt szervezték meg az önvédelmet, amikor az egész Erdély és Székelyföld legnagyobb része az ellenforradalmi erők ellenőrzése alá került. Ezzel magyarázható, hogy a háromszéki településekhez sok 48-as emlék, esemény kapcsolódik.

A nyergestetői koplyafaerdő egy részre.

1848-ban a pesti és a kolozsvári hírekre a szabadgondolkozású nemesség 200 képviselője Alsócsernátonban gyűlt össze, és előkészítette az áprilisi sepsiszentgyörgyi gyűlést, ezzel elinditva a szék társadalmának a felzárkozását a magyar forradalom mellé.

A szabadságharc utáni években, félkatonai rendszer keretében Háromszéken is átszervezték a közigazgatást és 1854-től járásokat hoztak létre. Ez a rendszer 1861-ben meg is szünt és az 1867-es kiegyezés elhozta Háromszékszámára a modernizáció korszakát.

A dualizmus kora számos vállalkozás, művelődés, szakmai és közhasznú egyesület megalakulását jelentette. A legfontosabbak az Első Székely Szövőgyár, Bükszádi Üveggyár, Wellenleiter János sörgyára, Erdélyi Kárpát Egyesület háromszéki osztálya.

1879-ben jött létre Székelyföld egyik legjelentősebb múzeuma: A Székely Nemzeti Múzeum (Sepsiszentgyörgy)

Az első világháború alatt 1916-tól uralkodtak hadi állapotok Háromszéken. A hadkötelesek nagyrésze a brassói 24. honvéd gyalogezredben szolgált.

Az imperium váltás időszaka jelentős változásokat hozott a megye életében. A közigazgatás átszervezése maga után vonta a román hivatalnokréteg megerősödését és rengeteg magyar hivatalnok elvándorlását. Erőre kapott a román művelődési mozgalom, amely az ortodox egyházzal közösen végezte népnevelő tevékenységét.